Az ajtóba álltam és néztem ahogy a két gyerekem, ennyire szereti egymást. Megható volt, mit ne mondjak. Kicsit bepárásodtak szemeim, de mielőtt éktelen sírhatnék tört rám, Harry beinvitált a nappaliba:
- Mrs. Tomlinson kér egy kávét vagy valami süteményt??
- Egy kávé jól esne.- simogattam meg, Harold vállát és nagy mosollyal az arcán elballagott a konyha felé. Egy szöszi fiú, rohant oda hozzám és kézét nyújtva annyit mondott:
- Niall Horan.
- Szia, nem kell bemutatkoznod...- forgattam szemeim.- Ismerlek.
- Ohm.- mutogatni kezdett,hogy várjak egy kicsit és egy pár perces csend után elkiáltotta magát:- Zaayn!! Liaaam!!! Itt vannak!- hangost trappolást hallottam és 2 fiú rohant le az emeletről.
- Juhú!- hallatszott Liam szájból.
- Sziasztok.- köszöntem nekik.
- Mrs. Tomlinson!- mondta Zayn.- Louiseanna?
- Az ajtóba állnak Louissal.
- Louis!- üvöltött újra Niall.- Meg akarjuk ismerni a húgod.
- Megyünk már.- hallatszott vidám hangja, majd ők is besétáltak a nappaliba.
- Sziasztok srácok.- mondta Lulu és egy kicsit zavarba jött amikor a 3 fiú egyszerre átölelte...
Louiseanna*
A fiúk, rendesen megrohamoztak és ölelgetni kezdetek.
- Louiseanna.- hallatszott egyszerre szájukból.
- Sziasztok.- öleltem át egyenként őket. Harry toppant be a konyhából és anya kezébe nyomta a kávéját. Őt is magamhoz szorítottam, aztán levettettem magam a kanapéra. Kicsit beszélgettek a fiúk anyával, aztán rólam kezdtek dumálni és végül anya búcsúzkodni kezdett. Nem tudom, hogy, hogy repült el ilyen gyorsan az idő, de eltelt.
- Kicsim.- szólt oda nekem anyu.- A bőröndökért gyertek ki.- én és Louis egyből rohanni kezdünk anyu után aki kinyitotta a csomagtartót és Louis kikapkodta a 3+1 súlyos bőröndöt.
- Csak arra kérlek benneteket: legyetek jó testvérek!- ölelt át bennünket egyszerre.
- Mi mindig.-mondta Lou.
- Louis-nál senkit,sem szeretek jobban.
- Kicsikéim, nagyon szeretlek titeket.-puszilta meg arcunk és elengedett a féltő öleléséből.
- Mi is téged.-mondtam.
- Sziasztok.- ült be a kocsiba.
- Szia anyuci!!- integettem neki.
- Pá, anya.- suttogta Louis egy elégedett mosollyal az arcán. Az autó elindult majd elhajtott mellettünk.- Na Húgi.- vigyorodott el Louis.- Annyira boldog vagyok!- ölelt magához.
- Én még jobban. El sem hiszem , hogy itt lehetek.
- De itt vagy.- erősödött ölelése. Egyszer csak zajt, hallottam és Liam esett ki az ajtón.
- Öhm, azért küldtek a srácok,hogy segítsek behordani a bőröndöket.
- Köszi Liam!!- vigyorogtam rá és kezébe nyomtam 2, a másik kettőt Louis cipelte be a házba és a nappali közepén letették.
- Louiseanna.- mondta Niall, kicsit félénken.
- Figyelj, hívj csak Lulunak.
- Lulu, készültünk egy finom... Ebéddel.
- Ti főztetek nekem?!- fogtam meg Niall arcát és tenyeremmel össze nyomorítottam száját.
- I-igen.
- Juhéj!! Már éhes voltam!!!
- Akkor, mire várunk?!- fogta meg két kezem Nialler és háttal rohanni kezdett a konyha felé. Amikor oda értünk Harry éppen terített, Zayn pedig narancsot facsart??Hű, nagyon felkészültek.
- Mi kaja?- álltam oda Harry mellé.
- Hát tudod, próbáltunk a kedvenc kajáid, közül elkészíteni valamit, hát nem tudom,hogy jól sikerült-e, de...
- Mit csináltatok??- kezdtem türelmetlen lenni.
- Lasagne.
- De hiszen az az egyik legegyszerűbb étel.
- Hát lehet,de tudod jól akartuk elkészíteni, és jó munkához idő kell.
- Mikor eszünk?- lépet mellém Louis.
- Most.-mosolyodott el Harry és az asztalra mutatott. Leültem az asztalfőre és a fiúk körülöttem foglaltak helyet. Annyira zavarba jöttem, amikor az 5 fiú tekintette egyszerre esett rám.
- Mi az?- kérdeztem meg tőlük,mert már zavart a bámulás.
- Semmi.- mondta Zayn.
- Akkor miért bámultok?
- Hát, mert csak.- vigyorgott Harry.
- Hagyatok már.- és nevetve, tenyerembe döntöttem arcom.
- Cuki Húgi.- bökte meg kezem egy villával Louis, mire én rá néztem. Elém tett egy jól megrakott tányért lasagne-t.
- Köszi, és jó étvágyat.
- Öhm, neked is...- csuklott meg Liam hangja. Én csak mosolyogtam rá, és villámmal beletúrtam az elém rakott lasagne-be. Számhoz emeltem a villát és beleerőszakoltam azt az 1 falatott.
- Úr Isten! Jesszusom.- dobtam el a villát és pattantam fel a székről.
- Mi az Lou??- kaptak magukhoz a fiúk.
- Ez nagyon finom!!!- kiáltottam el magam.- Ki főzte??
- Harry és Liam.- mutogatott Niall.
- Legközelebb is ti főzettek!
- Az én főztöm meg sem kóstolnád?. kérdezte meg Niall.
- Megkóstolnám.- nevettem el magam.
- Milyen kár,hogy Niall csak szendvicset tud csinálni.- nevet Zayn és ettől, mindenkinek röhögnie kellett, bele értve Niall-t is.
- Szendvicset,de azt is jól!- vissza ültem és folytattam a táplálkozást. A tányéron levő összes falatott betermeltem és a fiúk elégedetten bámultak rám.
- Jó laktál?- kérdezte meg Harry.
- Igen, tele vagyok. Harry, Liam, nem csak énekesnek vagytok jók, hanem szakácsnak is.
- Köszönöm.- mosolygott rám Liam.
-Lulu, akarok mutatni valamit.- mondta Louis és megragadta a kezem. Kisétáltunk a konyhából és egy folyosó végén, felmentünk az emeletre, minden ajtó tele volt poszterekkel és képekkel, kivéve 2, az egyiken egy rózsaszín szöveg állt az az a nevem: Louiseanna Tomlinson és fölötte egy csillag, mint a művésznők ajtaján. A másik ajtó a fürdő volt. Louis hátulról befogta a szemem és belökte az ajtót. Ügyesen betántorogtunk rajta és elrántotta kezét szemeim elől. Hát valami gyönyörű látvány tárult elém.
- Louis ez mind az enyém??- kérdeztem meg tőle és mellkasára döntöttem kobakom.
- Az egész!
- Louis én... Köszönöm, hogy itt lehetek.
- Louiseanna, te vagy a mindenem, a drága kishúgom!!- puszilta meg a homlokom.- Azt hiszed, bármikor rosszat akarnék neked?
- Lou, te soha. A legjobb szívű bátyó vagy az egész világon.
- Köszi, Lulu.
- Szeretlek.
- Én jobban.
