9. Rész: Harry

Elég sokáig álldogáltunk egymás karjaiba. Annyira jól esett...
- Ugye nem engedsz el?!- kérdeztem meg Louist.
- Nem.-ölelte kobakom mellkasához.- Nálad jobb testvér nem igen van a világon.
- Hihi.- mosolyogtam.
- Nem jönnétek segíteni??- zavarta meg meghitt pillanatunkat a sátorral küzdő Niall és Liam. Louis finoman intettet egyet, majd megsimogatta hajam és kicsit begörnyedve fülembe suttogta:
- Segítsünk.- elengedett öleléséből, és kezemet megragadva oda ballagtunk a srácokhoz. Amint oda értünk Niall rögtön szabad kezembe nyomott egy tartórudat, és hátamat megsimogatva annyit mondott:
- Aki kényelmesen szeretne aludni, annak tennie is kell érte!- ekkor kiöltöttem nyelvem, mire ő ugyan evvel a reakcióval válaszolt. Nem túl sokáig húztam az időt, össze illesztettem a részeket és kezdet a vízállóanyagból kialakulni egy sátor formája. Louis vigyorogva állt mögöttem és nézte, ahogy szenvedek az egyik sarokkal.Alig bírtam össze pattintani a sarkokat, mikor Louis végül is letérdelt és össze illesztette a részeket.
- Megbírtam volna csinálni.- fordultam felé.
- Nem szeretem látni amikor szenvedsz valamivel.- Felálltam a guggoló pozíciómból és újra körülnéztem. Harry és Zayn, már elég rég, felállította a másik sátrat. Minden táskát,a gondosan felállított sátrakba helyeztek. Én addig elmentem járni egyet. Minden egyes fára ugyan úgy emlékeztem, mint régen, csak más színben pompáztak. Vettem egy mély levegőt, majd hallottam magam mögött a recsegő leveleket. Gyorsan hátra kaptam a fejem, mire megláttam a felém közeledő Zayn-t.
- Halihó.- suttogta, majd közel egy méter távolsággal megtorpant.
- Szia.- feleltem,majd vigyorogva egy fatörzsének dőltem. Zayn egy kis idő elteltével belenyúlt jobb oldali zsebébe, és előkapott belőle egy doboz cigarettát. Kinyitotta a dobozt, majd előhúzott belőle egy szálat. Bal zsebében kutatgatni kezdett majd előszedet egy ön gyújtót. Szájába vette, a számomra káros "fost"... Sajnálom de tényleg az. És meggyújtotta.
- Jaj, elfelejtettem szólni, hogy a srácok keresnek.- vakarta meg üres kezével a tarkóját, majd sajnálkozó nézéssel annyit mondott.- Bocs.
- Áhm, semmi baj.-ellöktem magam a fától és azzal a lendülettel, oda rohantam a többiekhez. Vigyorogva fogadtak és leültem a padra.
- Gondoltam segíthetnél otthonosabbá tenni a sátrakat.- mondta Louis, majd leült mellém.
- Ezt hogy érted?- döntöttem vállára fejem.
- Hát megcsinálhatnád a hálózsákokat, készíthetnék ki innivalót éjszakára...- bólintottam egyet, szófogadóan felálltam, majd a hozzám közelebb eső sátorba másztam be. A sátor aljára leterítettem egy pokrócot, kiraktam a 3 hálózsákot és ahogy Louis mondta bekészítettem 3 üveg vizet is. Amikor odébb akartam tenni a hátizsákokat, észre vettem, hogy ott van köztük az enyém is. Megnéztem a másik két táskát és kicsit ledöbbentem, hogy a tudtom nélkül összeállították az alvótársakat. Harryvel és Zaynnel kell egy sátorban aludjak. Hűű de jó lesz,már alig várom. Egy ici-picit dühösen kimásztam és átmentem a másik sátorba. Ugyanezeket megcsináltam ott is, majd vissza mentem a fiúkhoz, és csatlakoztam érdekes társalgásukhoz.

Körülbelül éjjeli 11 fele*

Nagyon jól telt a délután. Beszélgettünk, érdekes gyerekkori történeteket meséltünk egymásnak. Kb, 7 óra felé Niall és én elkezdtünk szendvicseket gyártani. Megcsináltunk közel 20 szendvicset és meg is ettük. Louis, Zayn és Harry megittak fejenként 2 üveg sört, aztán hűvösebbre fordult az idő így hát tábortüzet raktunk.Nagyon király volt...
Egyszer csak Niall felpattant a tűz mellől és a csomagtartóhoz rohant. Kinyitotta és kivett belőle, még a tokjában lévő gitárt, bár nem sokáig volt így.
- Egy tábortűznél, kihagyhatatlan a tábortüzes éneklés.- Elhelyezkedett és lassan játszani kezdte a Little Things-t Kezdett bele Zayn, majd a többiek folytatták. Annyira jól énekelnek, az biztos hogy ők fogják elénekelni a születésnapon a "Happy Birthsday-t". Amikor végeztek a dalolással, fáradtan felkeltem és Louishoz battyogtam.

- Megyek aludni,nagyon fáradt vagyok.- pislogtam nagyok, még az utolsó aznapi erőmmel.
- Rendben picim.-simogatta meg derekam. Megfordultam,majd lassan de biztosan elsétáltam a sátrunkig. Bent levettem az izzadságtól bűzlő fölsőm, odébb hajítottam, majd magamra vettem egy kinyúlt hosszú ujjas pólót. Bebújtam a hálózsákomba, majd hallottam, ahogy valaki közeledik a sátor felé. Harry lépett be és egy hangos puffanással ledőlt jobb oldalamra. A fáradságtól letapadtak szemeim, szóval nem láttam semmit, de éreztem ahogy párszor megbökdös könyökével, miközben éppen szűk szárú farmerját tépi le lábairól. Egy idő után felsóhajtott, majd letette a fejét. (párnára mivel azt is hoztunk magunkkal)
- Louise?- suttogott.
- Mhjmm.-nyüszítettem jelezve,hogy ne szóljon hozzám, hát nem is szólt. Egyszer csak egy szúró érzés nyílalt oldalamba... Ráfekhettem egy kőre ezért megfordultam és egy kicsit odébb csúsztam, így közelebb kerülve Harryhez. Egyszer csak egy kéz ért az én fáradt testemhez, ez a kéz még közelebb húzott magához és így mellkasaink teljesen egymáshoz simultak. Kicsit lejjebb csúsztam,hogy halljam szíve egyre hevesebb dobogását. Nem igazán akarok egyik fiúval sem... Hogy is mondjam, közeli kapcsolatot alkotni,de ez mégis jól esett. Jól esett Harry közelsége, megnyugtatott. Derekamat érő szorítása még erősebbé vált. Maradék erőmmel feljebb vándoroltam és így szem magasságban lehettem vele. Éreztem ahogy orrán keresztül kapkodja a levegőt és néha hangosan felsóhajt. Bár megeshet,hogy ezek már nem is sóhajok, hanem horkolás. Minden esetre, nem vagyok egyedül..

8. Rész: Utazástól a megérkezésig

- Gondoltam, amíg úton vagyunk, csinálhatnánk valamit?!- vetettem fel a témát a fiúknak.
- Na és mire gondoltál?- kérdezte meg Louis.
- Én csak arra hogy csinálhatnánk valamit. A többit ti találjátok ki.
- Játszunk kérdezz felelek-et.- mormogta orra alatt Niall.
- Felőlem rendben.- mondtam.
- Akkor kérdezz felelek. Kikezd?- vigyorgott Zayn.
- Én,én,én.- lóbálta egyik kezét Harry.- Lulu, mi volt rólam az első benyomásod? Amikor... Nálatok aludtam.
- Hű ,az hogy milyen aranyos srác.- Harry belekacsintott a visszapillantóba, mire én elpirultam.- Öhm, akkor ha így már az első benyomás témánál vagyunk, Zayn mi volt a rólam alkotott első benyomásod?
- Az hogy olyan vagy mint Louis.
- De kedves.
- Az ám. Niall, milyen lenne, ha soha többet nem ehetnél?
- Egy óra hosszát nem bírok ki kaja nélkül, szóval elég gyorsan bekövetkezne a halálom.
- Hát igen csak ezért adunk neked, kaját.-mondta Liam.
- Inkább a temetkezést... Azt nem mi fizetnénk hanem a szülei.- mondta Harry.
- Hmh.- fordította az ablak felé tekintettét a durcás Niall.
- De kedvesek vagytok.- mondtam, Zayn térdén keresztül átültem Niall ölébe.- Niall, nem gondolták komolyan.-suttogtam fülébe.
- Bunkók.- hangzott megtört hangja.
- Jaj te.- pusziltam meg homlokát.- Ma mindenkit megcsap a bánat szele?
- Mhhhümmm.- hajolt nyöszörögve vállamra.
- Niaaall.- simogattam meg haját.
- Mi csak hülyéskedtünk.-mondta Zayn.
- Haha.-grimaszolt. Tudtam nem igen fogja abba, hagyni a durcáskodást, ezért vissza ültem Liam ölébe és folytattam a játékot arcával. Olyan nyugodtsággal tűrte az egészet, tisztára aranyos volt. Úgy nézhettem ki, mint amikor a 2 éves kisgyerek gyurmázza valaki arcát.

 Egyszer-kétszer elkuncogtuk magunkat Liammal,és olyankor vállára döntött fejjel szuszogtam. Közben hallgattam ahogy, Louis (GPS szerepében) magyarázza az utat Harry-nek. Harry vigyorral az arcán bólogatott. Zayn bámulta, az ideg összeroppanásos Niallt. Liam és én pedig röhögtünk rajtuk. Ahogy elhagytuk a várost és környékét, már egy ideje elég kátyús úton haladtunk. Szerintem Harry egyiket sem kerülte ki, csak úgy dobált az autó. Néha fékezett egy nagyot és néha tövig nyomta a gázpedált. Liam pulcsijába kapaszkodtam, amikor Harry egy körforgalomhoz ért. Nagyon nehéz lehet 100-al bevenni egy 90°-os kanyart. Louis üvöltött Harryvel, hogy lassítson a kanyarba, de már késő volt. Szerencsére nem volt sok autó az utakon, ezért biztonságosan betudta venni a kanyart. Liam oly szinten megijedt, hogy egyik kezével a combomat, a másikkal pedig hasamat fogta át. Én is megijedtem és mellkasába temettem arcom. Aztán, elhúztam arcom és előre nyúlva bele boxoltam Harry vállába.
- Te idióta vagy! Ilyet többet nem csinálhatsz!
- Oké sajnálom, már nem tudtam fékezni.-Egyszer csak Louis elkiáltotta magát.
- Itt kell lekanyarodni!- mutogatott egy földút felé. Harry szófogadóan megtette a parancsot és megpillantottunk egy pár fát. Minél közelebb értünk a fák megsokszorozódtak és kirajzolódott egy erdő.A fák között folytatódott az út. Elbűvölő volt az a hely, mintha voltam volna már ott.

 Aztán leállt a motor és a két fiú hátra fordult.
- Na húgi ismerős a hely?
- Aha!!- mosolyogtam rá.
- Gyere.- kiszállt a kocsiból majd kinyitotta nekem az ajtót. Elkezdtünk sétálni, a fák között és egyszer csak megállt. Felnézett az égre és a lombok között megláttam a napot.- Na ezt képzeld el úgy hogy a hold!
- Úr isten Louis!! Itt voltunk táborozni!- bámultam rá könnybe lábadt szemekkel.
- Igen.- ekkor körénk gyűltek a fiúk.
- Én, nem gondoltam.-öleltem magamhoz Louist.- Nagyon köszi.
- De mit köszönöm meg?- szippantott hajamba.
- Ezt az egészet. Olyan szép emlékek fűznek ehhez a helyhez.
- Engem is.- azok a bizonyos örömkönnyek villámgyorsan zuhantak le arcomról és intettem a fiúknak,hogy csatlakozzanak az ölelésünkhöz.
- Mint egy nagy család!- mondta Niall.
- Ja!-bólogatott bőszen Harry.
- Tudjátok, mint állítsuk fel a sátrakat.- mondta az átszellemült Louis. Vissza battyogtunk az autóhoz és a fiúk lassan pakolni kezdtek. Oda támaszkodtam a nyitott csomagtartó széléhez, és ábrándozni kezdtem. A fák közt behatoló enyhe szellő, belefúj vállamon tornyosuló fürtjeimbe. Nagyon jó érzés volt, olyan más. Itt elfelejti az ember a sok problémáját. Nem hallja a város nappali és éjjeli zaját. Csak a megnyugtató madár csicsergést, a szellő susogását és a talpad alatt zizegő levelek hangját észleled. Nem igen rontja el ezt semmi. Lehunytam szemem és lassabban vettem a levegőt. Egy kép jelent meg előttem, amelyen a fiatalkori Louis és én,egy hatalmas levélkupacokba ugrálunk. Nem túl messze anyu és apu ücsörög az egyik padon és olykor- olykor, teljesen egyszerre elkiáltják magukat:"- Lou, kicsim vigyázzatok!", olyankor felkaptuk fejünket és egymásra nézve kuncogtunk. Szerettem azt az időt. Egyszer csak meglökött valaki és én kinyitottam szemem. Louis volt az, közel léptem hozzá és teljes erőmből magamhoz szorítottam.
- Szeretlek!- akasztottam körmeim pulcsijába.
- Én is Mini Mókus.- puszilta meg elég sokszor arcom, mire erős szorításom meg gyengült, és féltő karjaiba olvadtam.

7. Rész: Pakolás /második felvonásban/

Sziasztook!<3
Remélem tetszett az előző rész! Itt a kövi!<3 Ez a rész: a készülődés második fázisa, hát nemigazán a pakolásról szól, de szerintem jól sikerült. Remélem tetszeni fog! Ha tetszett, akkor pedig: Feliratkozás, Megosztás, Komment!<3 Jó olvasást :'3 <3
Puszii!:*

Amint fel ügettem az emeletre, beleszaladtam a táskáját lóbáló Zayn-be.
- Ohh, bocsi.
- Semmi baj. Hova igyekszel ennyire? És min röhögtetek ennyire?
- Össze pakolni a cuccom, hát... áhh hagyjuk semmin.
- Nah, mondjad min??
- Elég hülye dolgokon.
- Mint például?
- Zayn, aki kíváncsi...
- Hamar megöregszik. De engem érdekel.
- Majd megkérdezed a srácok, ők még mindig lent röhögnek!
- Okéé!!-és elszaladt mellettem. Magamra hagyva besétáltam a szobámba és megláttam az ágyam szélén heverő telefonomon 1 nem fogadott hívást. A legjobb barátnőm Helena volt az. Rögtön vissza is hívtam:
- Halló?- szólt bele kedves hangja.
- Sziaa Helly!
- Jaj Lulu. De rég hallottam a hangod!
- Tudom, én is a tiéd.
- Tegnap találkoztam anyuddal és mesélte, hogy... A srácokhoz költöztél. Mond hogy nem igaz?!
- De igaz.
- Kivel fogok kávézni? És bulizni? Zenét hallgatni? És ott aludni, ha problémák vannak náluk?!
- Majd elmész Mary-hez.
- Jah oké.-hallatszott hangján,hogy legszívesebben felpofozna. Amúgy milyen velük?
- Nagy jó!! Olyan aranyosak, imádom őket.
- Milyen jó. A világ egyik leghíresebb fiú bandájával élsz együtt.
- Hmh..Milyen vicces.
- Hát ja! Figyelj, le kell tennem.
- Rendben.
- Szia, majd legközelebb beszélünk.
- Oké. Szia.- köszöntem bánatosan. Vissza raktam telefonom az ágy szélére és elő kerestem egyik bőröndömből a hátizsákom. Bele pakoltam pár laza göncöt és lesétáltam a fiúkhoz. A kanapén ültek és bámultak rám, mikor oda értem a  lépcső aljára. Oda battyogtam a kanapéhoz és leültem Harry és Zayn közé.
- Nah, mikor mehetünk?- kérdezte meg Louis.
- Akár most is.- vágta rá Niall.
- Nah jó, akkor induljunk el.- mondta Zayn és oda lépet a táskákhoz, megfogott egy párat és elkezdte hordani az ajtó felé. A többiek is megfogtak egy pár táskát és sorra kezdtek eltűnni a földről. Már csak egy maradt amit ki akartak vinni, de Liam kikapta a kezemből és nagy mosollyal az arcán annyit mondott:
- Egy gyönyörű lánynak nem szabad cipekedni.- hát nem igazán volt nehéz a táska, de ha már ilyen lovagias, nem szabad elhalasztani az alkalmat. Kihordták a holmikat a garázsba és bedobálták a kocsiba (egy sötétkék Jeepbe)
- Nah, beszállás!-kiáltott Louis. Niall, Zayn és Liam beszállt hátra, nekem sajnos Liam ölébe kellett ülnöm.(mivel egy 5 személyes személygépkocsiról van szó..és mi hatan vagyunk.) Harry beállt sofőrnek, és Louis lett a GPS.
- Itt ki kell tolatnod!
- Jé, Louis a garázsból még kitudok tolatni.- Hát igen mi ott hátul, hárman szorítottunk Harry-nek, hogy kitolat, és nemhiába hittünk benne. Kiálltunk a garázsból és lassan megindultunk. Nem mentünk sokat talán 2-3 utcával odébb, megálltunk egy Tesco parkolójában. Niall és Zayn kiszállt, Louis mosolyogva ránk nézett (Liam,Harry és én)
- Kértek valamit??
- Nekem hoznál na...
- Narancslevet, tudom. Louise,Harry?
- Valami olyasmit hozzál, amit majd ott eltudunk iszogatni.-mondta Harry.
- Oké. Lulu??
- Én nem kérek semmit... Csak hozzatok pillecukrot.
- Rendben Mókuska, mindjárt jövünk.- És elsétáltak mind a hárman. Én kiszálltam Liam öléből és Harry hátra fordult.
- Nah, mizu?
- Hmhmm...- Mi lenne?! Ugyanaz mint eddig.
- Jaj,de kis harapós lettél.- kacsintott Hazza.
- Dehogy.- elpirultam és Liam vállának döntve arcom, mosolyogtam. Ekkor Liam furcsán motyogni kezdett, majd tekintetét, remegő térdére sütötte le.

- Liam?!- mosolyogtam rá.- Mi van?

- Öhm, izé... S-s-semmi.- dadogott.

- Pedig olyan furcsa vagy.- dörmögtem.

- Én nem, csak.

- Csak??- kérdezte meg Harry tőle elég kíváncsian.

- Semmi.- bámult maga elé.

- Jaj. Liam szomorú. Szegénykém, gyere.- magamhoz húztam bal vállát és arcára egy puszit nyomtam, mire ő beleremegett. Nehogy azt hidd hogy érzek iránta valamit, mert nem... Én mindenkivel ezt csinálom.

- Máskor is leszek bánatos.- mondta.

- Ha én is szomorú leszek, én is kapok puszit?

- Persze, én mindenkinek adok puszit. Kivétel: egy hajléktalan.

- Mázlista lehet a barátod.- mondta Liam.

- Mázlista lenne,ha lenne.

- Nincs pasid?- döbbent le Harry.

- A-a.- szólt a nemleges válasz.

- De biztos volt...- mondta szomorúan Liam.

- Ki kell ábrándítsalak nem volt.-szórakoztam arcával.- ekkor oda lépett valaki a kocsi mellé és kinyitotta az ajtót. Nem kicsit, hanem nagyon megijedtem. Niall és Zayn volt az egy pár szatyorral a kezében.- Én vissza ültem Liam ölébe és ők is vissza foglalták helyüket. Louis éppen a csomagtartóba tette be a vásárlás végeredményeit. Majd ő is elfoglalta helyét és Harry elindította az autót. Nem túl gyors tempóban elhagytuk a teli parkolót, és ugyancsak nem túl gyors tempóban megpróbáltuk elhagyni a várost....

6. Rész: Pakolás /első felvonásban/

- Értem. És mit kéne segítenem/tennem?
- Segíts Harrynek össze szedni a cuccokat!
- Okay!
- Nah, iszkiri!- csapott a fenekemre.
- Louis!- kiáltottam el magam.
- Tessék?! Régen engedted.- hivatkozott a múltra.
- Ühüm.- ironizáltam. Kisétáltunk a szobámból és körülnézve megkérdeztem.- Hol a padlás följáró?
- Zayn szobájából lehet felmenni.
- Hűű.
- Hát igen ez aztán hű.- nyitva volt a "Zayn Szoba" ajtaja így hát bementem. Kicsit rendetlenség volt, de csak az a megszokott rendetlenség, ami egy szobába tud lenni. A padlásról egyszer csak egy kissé kétségbe esett hang:
- Zayn, te vagy az??
- Nem, én Lulu vagyok!
- Jaj,gyere fel kérlek!!
- Okay!- felmásztam a lehajtható lépcsőfokokon és megláttam Harry-t, aki az egyik polcot tartja és a rajta lévő összes cuccot.
- Leszakadt a polc és... Oh segíts!- Oda rohantam mellé és lekapkodtam a polcon lévő holmikat.- Köszönöm szépen Louise.- simogatta meg a vállam, amitől kirázott a hideg.
- Louis ide, küldött segíteni!
- Jaj,de jó! Nem kell egyedül össze pakolnom.- vigyorgott rám.

- Hihi.- nevettem el magam a megjelenő gödröcskéin.- Mit is kell segítenem?- mosolyogtam rá.
- Hát, kellenek a: sátrak, a pokrócok, a hűtőláda vagy mi, akkor a hálózsákok is... És még sok más.
- Értem.- Harry oda sétált egy dobozhoz és elő kapott belőle 2 sátor alkatrész.
- Hány személyes sátrak?
- 3-3.
- Ühüm, szóval valakikkel egy sátorba kell aludjak!?
- Igen.-nézett rám boci szemeivel.- Öhm, a pokrócok és stb. lent vannak a gardróbban.
- Oké.- nagy nehezen lemásztunk a padlásról és lerohantunk az emeletről. A gardróbhoz  sétáltunk és keresgélni kezdtünk a pokrócokat.
- Egyet találtam.- nyúltam be a szerény és a fal közé.
- Ügyes vagy!- mosolygott rám. Kinyitotta a szekrényt és kivett belőle még egy pár darab pokrócot.- Szerintem ennyi pokróc elég lesz!
- Lehetséges.
- Akkor már csak az a hűtő izé kell amit Liam mondott.
- Ott van. -mutogattam, jó kedvűen.
- Akkor ezeket vihetjük a nappaliba.- megragadtuk a holmikat és kihordtuk egy kupacba.- Kell ég valami?
- Szerintem nem.- ültem le a kanapéra.
- Csajszii!- kiáltotta el magát Niall és hátizsákját, társította a holmi kupacunkkal.- Kivel alszol egy sátorba??
- Hát veled biztos nem.- nevettem.
- És velem?- vágtatott le a lépcsőn Liam.
- Talán.
- Azt tudjam meg!- röhögött a konyhából Louis.
- Veled alszok mamlasz!- mondtam neki.
- Még jó!!- forgatta szemeit.
- Vagy talán, Harryvel...!- húztam őt.
- Nem.- jelentette ki és oda sétált hozzám.
- Akkor, majd...Liammel és hozzábújok. Vagy talán, Niall mellett és megfogom a kezét...- már tiszta ideges volt, meg mindegy... Elnevette magát és annyit mondott.
- Óvszert ne adjak?!
- Fúúj, hagyjál már!- emeletem arcomhoz egy párnát, és úgy kacagtam.- Amúgy meg, ha kell van nálam!- a hangulat fokozódott. Niall is elkezdett röhögni, a teljesen vörös arcom látványától.- És ha le is feküdnék valamelyikükkel, nem egy sátorba, tenném.- Ezeket a dolgokat, tisztán szemtől szemben a többiek előtt mondtam. (Liam,Niall,Harry és Louis)
- Hát, még jó!- mondta Harry.- Fájna a hátam.
- Jesszusom!! Honnan veszed,hogy pont te lennél az?!
- Nem tudom.- vonta meg vállát.
- Engem ne zavarna.- mormogta Liam.
- Hűű inkább hagyjuk ezt a témát.- fogtam meg hasam a sok nevetéstől egy egy nagy levegőt vettem.- Őrültek.
- Azok!- mondta Niall.- Úgy alszol mellettem és fogod a kezem?!
- Hülye vagy?! Nem!!
- Ohh, egy próbálkozást meg ért.
- El megyek, össze szedem a cuccom.
- Nem egy hónapra megyünk csak 3 napra.- kiáltottam  utánam Louis, mivel én már rég a lépcsőn ballagtam.
- Oké!
- És tűsarkút ne pakolj!!
- Nekem olyan nincs.
- Nincs?
- Hát ja! Már vagy 5 éve gerincferdülésem van, ez miatt nem is lesz!
- Aham, tudtam!
- Jah persze!

5. Rész: Első közös reggel

Sziasztook!<3
Remélem eddig tetszik a blog. Nagyon sok időm van benne...:)<3 és szeretem csinálni. Az 5.-rész Louiseanna legelső olyan reggeléről szól amit a fiúkkal tölt.(ebben a részben elég sok a párbeszéd) Ha tetszett: Comment, Feliratkozás...Osszátok meg a blogot, hogy minél többen olvassák.:'D<3
Jó olvasást!
Puszi!!! xoxooo

Reggel hangos csörömpölésre ébredtem. Kipattantam az ágyból és lerohantam a földszintre. A furcsa hangok a konyhából jöttek, éppen arra a látványra léptem be, amikor Zayn nagyon veszekszik Niallel. Bár hang nem igen jött ki a szájukon, Zayn a szemével gyilkolta Niall-t és nagy buzgón mutogatott az égbe.
- Jó reggelt fiúk.-  szóltam el magam, mire felnéztek és észrevettek.
- Jó reggelt Lulu.- suttogták egyszerre. Leültem az egyik bárszékre és a két fiú furcsán bámulni kezdett.
- Hogy aludtál?- kérdezte meg Niall.
- Hát...fogjuk rá jól. Addig amíg fel nem keltetettek, minden képen.-vigyorogtam rá.
- Nem, én nem. Csak Niall.- magyarázott suttogva Zayn.
- Figyelj én csak meglepi reggelit akartam csinálni.
- Hűű,reggeli?!!
- Ühüm.- bólogatott nagyokat.
- Nekem is!
- Oké...Addig menj be a nappaliba.
- Rendben.- átsétáltam a nappaliba és megláttam a kanapé oldalánál Louis megviselt haját és földön heverő kezét.- Boobear.
- Jó reggelt Pofika.
- Nah, így ne hívj.- nevettem szolidan.
- Na,mi az már hozzám sem bújsz?- kérdezte meg tőlem Louis és egyik szemöldökét furcsán felvonta.
- Dehogy nem...- és oda feküdtem mellé. Hát alig férünk el a kanapén de össze húztuk magunkat, így nem volt olyan vészes. Pont olyan volt, mint régen. Ő némán fekszik, én pedig magamhoz szorítom mint egy plüssmackót. Minden éjjel mellette aludtam el, aztán át cipelt az én szobámba, hogy azért ne legyek útba. Nagyon sokat jelent nekem, hogy ennyire szeret. Hmh, jobb testvért nem is kívánhatnék.
- Annyira örülök.- mondta,de hangján észrevehetően még aludt.
- Minek?- kaptam fel fejem.
- Hát, hogy itt vagy. És, hogy a fiúk bírják az őrült fejed.- puszilta meg hajam.
- Lou...Mit csinálunk ma?
- Még csak 6:30 van, korán van még a gondolkodáshoz.
- Néha ilyenkor már rég úton vagytok.
- Tudom,de most, kivételesen.,nem kell.
- Jó, akkor hagylak pihenni.
- Nekem, az is pihentető, ha veled lehetek.- mosolyodott el,de szemeit még mindig lehunyva tartotta. Kisétáltam a konyhába,mert már rendesen korgott a gyomrom. Leültem az asztalhoz, ahol már meg volt terítve és Zayn éppen a reggeli frissítőket tette ki elém.(narancslé, citrompótló, forróvíz, egy pár darab epres teafilter és egy fél doboz kicsit büdös tej.
- Zayn szerintem, az a tej romlott.-suttogtam.
- Várj.- megfogta, megrázta a dobozt, fancsali arcot vágott hozzá, majd kacsintott egyet és meglökte Niall vállát.- Figyelj Niall, már csak egy pici tej van, nem iszod meg?
- De adjad!-örült meg. Kezébe nyomta és Nialler, gyorsan belekortyolt.
- Pphhffffff!!!- köpte ki a földre, a megsavanyodott tejet.- Hát ez mi a szar?!- kiáltotta el magát, és kidobta a kukába a dobozt.
- Savanyú tej.
- Zayn,te szemét!- mondta szájából kiöltött nyelvel.
- Hova mész?- kérdezte meg tőle.- Gyere,reggelizzünk.
- Pillanat csak megmosom a nyelvem és szólok a többieknek.- Nialler kissé mérgesen elsétált, én addig töltöttem magam egy kis narancslevet, aztán vissza sétált a kómás Harryvel és a már fitt Liammal az oldalán. Besétált Louis is, aki egy furcsa mosollyal az arcán leült mellém. Amikor mindenki kényelmesen elhelyezkedett, magam elé emeltem egy magazint, amit az asztal közepén találtam.
- Nah fiúk! Azt találtam ki, mivel ma és holnap úgy is hétvége van! Elmehetnénk campingezni!!
- Kiváló ötlet!- mondta Niall.- most még úgyis jó idő van.
- Hát ja.- mutogattam a bal kezemben lévő teáskanállal.
- Az én részemről, remek ötlet.- mondta Harry és egy óriásit ásított.
- Olyan jó lenne!- mondta Liam.
- Akkor?!!- néztem végig a még mindig fáradt arcokat.
- Hát délután megyünk campingezni!!- mosolyodott el Zayn.- De most reggelizz!- magamhoz vettem egy mogyoróvajas kenyeret és lomhán rágcsálni kezdtem. A fiúk nagy mosollyal nézték, ahogy eszek és egy kicsit zavart.
- Miért néztek ennyire??- kérdeztem meg miután lenyeltem a számban lévő falatott.
- Hát,már nézelődni sem lehet?!- kérdezte meg Harry és elnevette magát.
- De lehet.- bólogattam mosolyogva.- Csak nem engem!!- röhögtem. Louis még mindig az a monoton azt az arcot vágta, mint előbb.
- Fáradt vagy?- simogattam meg vállát.
- Ühüm.
- Jaj szegény Boobear.- kezdtem bele egy újabb immáron lekváros kenyérbe.- Niall ez nagyon finom... Te tudsz kenyeret kenni!!
- Ugye milyen ügyes vagyok!?
- Hát nagyon.- nevettünk.- Ki kér egy kávét?
- Mondjuk én.- mondta Liam.
- Én is.- vakarta meg homlokát Louis.
- Szerintem az  lesz a legegyszerűbb ha mindenkinek csinálsz.- mondta Zayn.
- Mert?
- Mert, Niall és Harry majd az után,fog rájönni miután mindenki végzett vele.- folytatta.
- Kinek,hogy csináljam meg?
- Nekem,úgy ahogy szeretem. Tudod?!-mondta Lou.
- Én tejszínnel kérem.-mondta Liam.- és legyen benne 3 cukor!- döntötte oldalra fejét.
- Nekem feketén,1 cukorral.- állt mellém Harry és kent magának egy kenyeret, amin mogyoróvaj és lekvár is volt.
- Én feketén kérem és 2 kávéskanál cukor legyen benne.- vigyorgott Zayn.
- Nekem, olyan legyen mint, Harry-é. Csak nekem 2 kanál cukor legyen benne!- majszolta kenyerét Niall.
- Egyéb, óhaj-sóhaj??
- Magad,ne hagyd ki!!- nevetett az 5 fiú, és úgy éreztem, neki kell állnom elkészíteni a kávékat. Nagy nehezen beüzemeltem a kávé főzőt és lefőztem egy adaggal. Előkerestem 1 zacskó cukor és egy kávéskanállal, adagolni kezdetem a csészékbe. Azzal tipikus reggeli tempóval elkészítettem, és egy tálcán kiraktam az asztal közepére. Felsoroltam melyik kié,és ők nagy boldogan nekikezdtek a kávénak.
- Nem baj,ha én most fel megyek??
- De hát, meg sem ittad a kávéd.- nézet rám Harry.
- Tudom,de nem kívánom. Majd később megiszom.
- Nyugodtan.- mosolygott Niall. Kisétáltam a konyhából és felbaktattam az emeletre. Ahogy beléptem szobámba, bevetettem magam ágyamba és a plafont bámulva gondolkodni kezdtem,hogy jó ötlet-e ez a "sátrazzunk" izé. Egy pár perccel később Louis lépet be a szobába.
- Baj van?
- Nem, nincs. Mert??
- Hát elég gyorsan elakartál tűnni.
- Kicsit,fáj a fejem.- leült mellém, majd hátra dőlt.
- Olyan szép volt...
- Mi?
- Amikor kicsik voltunk...A gyerekkorunk.
- Mi még most is azok vagyunk. Itt!- mutattam a szívére.
- Ja.- mosolyodott el, de ez a mosoly a szívéből jött. Rendesen kirázott tőle a hideg, ne is kirázott, hanem egy furcsa,rég nem tapasztalt érzés.
- Louis, nagyon szeretlek!- szorította magamhoz bal kezét.
- Én is.- döntötte arcát vállamra és egy könnycsepp csordult végig azon.- Ez lesz az életed legjobb hévégéje.
- Minden napom a legjobb lesz amíg veled vagyok.-nevettem, szipogott egyet majd, elmosolyodott.
- Amúgy, kedvesek a fiúk? Nincs velük problémád?
- Nagyon kedvesek, egyszerűen imádom őket. Zayn és Niall a két idióta, Zayn szívatja Niall-t és ezen (bepisilek) a röhögéstől. Harry tisztára aranyos, normális srác, éppen úgy ahogy mondtad. Liam pedig csöndes, sőt maga a csönd.- nevettem.
- Nem mindig ilyenek. Néha pont ezek ellentétei történnek.
- Ühüm. Szóval lesz ennél rosszabb is.
- Na majd nézd meg, amikor sátrazni fogunk. Garantálom, tényleg bepisilsz!!- röhögött Louis.
- Haha, már nem vagyok 3 éves.
- Tudom.- mondta Lou, és ekkor Harry lépett az ajtóhoz.
- Louis, nem tudod hol vannak a sátrak??
- Ha jól emlékszem a padláson.
- Oké, király.- és elsétált.
- Amúgy hova készülődtök ennyire, azt mondtátok hogy majd csak délután megyünk?
- Tudod Lulu, nekünk kell egy pár óra hossza,míg össze szedjük a cuccokat. És még bevásárolni is el kell menni. Aztán mire elmegyünk az erdőhöz vagy még tudom is én, hogy hova. Tudod, hány óra lesz... Délután 1-2.

4. Rész: A délután

Zavarba jöttem, nem tudtam mit mondják. Csendesen odébb sétáltam és levetettem magam a kanapéra. Tekintetem egy díszpárnára sütöttem le. Majd láttam az árnyékot, ahogy fölém áll valaki, egy határozott mozdulattal felnéztem (azt hittem Liam az)... Szerencsére csak Zayn volt.

- Nem baj,ha ide jövök tv-ni??- kérdezte meg.

- Nem.

- Köszi!- mosolygott rám, majd mellém ült és térdeit felhúzta maga elé. Bekapcsolta a tv és kapcsolgatni kezdett a csatornák között. Mindegyik csatornán valami, nagyon béna: brazil szappanopera, vagy egy talk show-t ismételtek, volt amelyiken rajzfilm ment... Zayn mégis egy "zenei programot" választott.

- Hűű kezdődik a 50-es top lista!!- kiáltotta el magát.

- Ezt végig nézzük?- kérdeztem meg viccesen, arra számítva,hogy nemet mond.

- Persze, kíváncsi vagyok, hogy a Story of my life, hányadik helyezést ért el!

- Ühüm.- elkezdődött az 50.-ik szám. Ez elég sokáig fog tartani.
30 perc elteltével meghallgattunk 15 dalt, de még így is volt 35 hátra. Közben csatlakozott Louis és Harry is, ehhez, a kis közös...Öhm...Zenehallgatáshoz.
Újabb 1 óra elteltével, már csak a top 3 dal volt hátra. Már Niall és Liam is ott ült a társaságunkba. Hát igen, mind a 6-an vártuk,hogy mi lesz a végeredmény. Igazán szép dal a SOML, és a fiúknak elég sok munkája van benne. A klipet még nem láttam, de a dal már az elején ellopta a szívem.
A 3. dal, a számomra nem túl érdekes Justin Bieber-é volt. Nem mondom az,hogy utálom, mert nem... De nem ragad meg a személyisége, a dalai, amit közölni akar.
A 2. dal, a számomra ismét csak nem túlzottan érdekes Miley Cyrus. Régen nagyon bírtam,de mióta botrányhősnő, nem igazán hallgatom dalait.
Az 1 dal, a fiúké, annyira boldogok voltak amikor bejelentették. A műsorvezetősrác kedvesen felkonferálta őket, aztán elkezdődött a dal:

- Lulu, jól vagy??- simogatta meg vállam Harry.
- Persze, csak olyan megható ez a dal...-döntöttem fejem a mellettem ülő, Louis vállára.
- Hát, arra törekedtünk, hogy jó legyen.- mondta Niall.- Jót alkotni, nem könnyű.
- Tudom.- tekintetem Louis-ra esett, aki mosolygó arccal és szemekkel annyit mondott:
- És jónak lenni sem.- össze néztünk és elnevettük magunkat.
- Nembaj, ha most elmegyek fürdeni?? - kérdeztem meg őket, de nem nagyon foglalkoztak a kérdéssel. Megindultam az emelet felé és elhangzott a késleltetett válasz, Liam szájából:
- Ne feled, otthon vagy!!- felrohanta a szobámba, megkerestem az egyik pizsamám és a piperés bőröndöm, aztán átrohantam a fürdőbe. Engedtem magamnak jó meleg vizet, aztán meztelenre vetkőztem. Belevetettem, magam a kádba és jókedvűen beletúrtam a mellé tett (piperés) bőröndbe. Megkerestem a reggel betett, jázminos és kamillás tusfürdőm. Olyan jó illat volt amikor kinyitottam a tubust. Miközben a tubus tartalmának egy részét tenyerembe nyomtam elég hangosan énekelni kezdtem:
- The stroy of my life i take him home,
  I drive all night to keep him warm and time...
  Is frozen!!!
  The story of my life i give him hope,
  I spend him love until he's broke inside.
  The story of my life!- Aztán amikor elég tisztának éreztem magam, (körülbelül 25 perccel később voltam elég tiszta) kipattantam a kádból és magam köré tekertem egy törölközőt. Megtöröltem vizes testem és magamra öltöttem pizsamám. Vissza sétáltam a nappaliba és Louis ölébe vetettem magam. Meg simogatta derekam és megpuszilta nyakam.
- Rohadt jól énekelsz!!
- Köszi.- mondtam és egy puszit nyomtam orrára.
- Ohh!! Még körbe sem lettél vezetve a házba.-meg ragadta a kezem és az alsó szinten lévő folyosón kezdett húzni. Volt 4 ajtó egymás mellett és ebben a sorrendbe elmagyarázta:- Ez a mosókonyha, itt csak annyi lesz a dolgod, áh semmi a szennyest Harry csinálja. Ez az egyik fürdő, de ez nem szoktuk sokat használni. A másik ajtó egy gardrób.- kinyitotta az ajtót és a benne lévő dolgokat is elmagyarázta.- A gitárok vannak bent,vagyis egy pár darab. Télikabátok a fogason, a polcon a sálak és sapkák. A földön dobozok vannak, nevekkel: Liam, Zayn, Niall, Harry, Lulu, Louis. Ebbe a dobozba üzeneteket dobálunk egymásnak. Tudod, nincs olyan,hogy mindig, mindenki itthon van. Ide írunk kéréseket, válaszokat és ilyeneket. Sms-t is írhatnánk vagy telefonon is beszélhetnénk,de ez így buli.
- Értem szóval, ha büdös fiúszag lesz akkor, mindenkinek írjak üzit: Fürödj vagy takaríts!!
- Igen!
- Király.
- Az emelet egyszerű: A te szobád azzal szemben Zayn-é, melletted az enyém, Niall-é, Harry-é, Liam-é és egy fürdőszoba.
- Ezzel,ár az elején tisztába voltam.- nevettem.
- Karikásak a szemeid.- simította végig hüvelykujját szemeim alatt.
- Fáradt is fagyok...
- Gyere.- tárta ki karjait és magához ragadt. Felvitt az emeletre és besétált a szobámba. Oda ültetett az ágy szélére és én befeküdtem az ágyba. Innen már csak arra emlékeszem, hogy mielőtt elaszok fülembe suttogja:
- Szeretlek.

3. Rész: Fagyizóban

Sziasztok!!<3
Kedves, drága, édes olvasóim!:) Remélem tetszik, a blog?!  Hát ez lesz a 3. rész, nem tudom,hogy mennyire sikerült jól, de ha tetszett Feliratkozás + Komment!! <3  Örülnék neki!! Nagyon! :$$  
Jó olvasást! Puszi!! xoxo



- Arra gondoltam, elmehetnénk fagyizni... Pont úgy mint régen.

- Hát, nem is tudom.

- Jaj már, itt van az utca végén! Menjünk el!- kezdett kérlelni.

- Neked, lehetetlen nemet mondani.

- Szóval elmegyünk.- jelentette ki, nagy boldogan. Vissza sétáltunk a nappaliba, amikor feltűnt, hogy a sarokba ott egy zongora. Vigyorogva szaladtam oda és a nappaliban lévő fiúkra néztem (Louis,Zayn,Harry)

- Szabad??

- Te dinka, ez már a te otthonod is. Azt csinálsz amit szeretnél.- mondta Zayn és elnevette magát. 

- Azt Lulu, te nagyon ügyes vagy!- mondta Harry és szó szerint leesett az álla.

- Köszönöm.

- De tényleg!!- mosolygott Zayn.- Niaaall, Liaam!! Gyertek ide ezt nektek is hallanotok kell!

- Mi az??- kérdezte meg Niall, amikor lerohantak az emeletről.

- Hallgassátok meg!- mondta Harry. Újra eljátszottam a dalt, de most még jobban ment mint előbb. A srácok elájultak ettől az egésztől és Louis megkérdezte:

- Te mióta zongorázol ilyen jól??

- Hahaha... Elég rég.- nevettük el magunkat.- Körülbelül 10 éve...- vigyorogtam idiótán.

- 7 éves korodtól zongorázol??- kérdezte meg Liam, aki teljesen ledöbbent.

- Igen, de ez is úgy történt...- itt félbe szakított Louis.

- Csak spontán módon oda ült a zongora elé és eljátszotta a "Süss fel napot". Elküldtük, zongora órára és már haladó darabot kapott az első órán. Profi módon zongorázik.

- Louis ez nem profi.- mondtam kicsit, dühösen.

- Louiseanna, ez jobb a profinál! Nagyon tehetséges vagy.- állt fel Harry és mint egy pszichiáter magyarázni kezdett.

- Figyeljetek én, nem szeretnék, hisztit csinálni ebből az egészből.

- Jó, akkor hagyjuk ezt a témát.- helyeselt tiszteletre méltó bátyám.

- Akkor áll még a fagyizás??- löktem meg odalát, könyökömmel.

- Persze, induljunk.- magamhoz vettem kis táskám, ő pedig zsebre tette telefonját és pénztárcáját.

- Hozzatok nekem is!- ugrált Niall.- A szokásosat kérem.

- Niall, majd elsétálsz és hozol magadnak, én a húgommal akarok lenni.- magyarázott Niallnek.

- Oké.- válaszolt szomorúan, de egyben megértően. Az ajtó felé sétáltunk, és kiléptünk az utcára. Még mindig ugyan olyan csöndes volt, mint az elején. Lassan sétálni kezdtünk, és megpillantottam a fagyizó tábláját.
- Jé, tényleg nincs messze.
- Mondtam én,hogy az utcánkba van.- mosolygott rám kék szemével. Egyszer csak éreztem, hogy megragadja a kezem és úgy folytattuk utunk. Oda értünk a fagyizóhoz és benyitottunk. Kis csilingelő hangot, adott az ajtó amikor bementünk rajta.
Oda rohantam a fagylaltos pulthoz és rácuppantam, éppen úgy mint egy 3 éves kisfiú.

- Én 2 gombóc csoki fagyit kérek!!

- Ugyanazt.- mosolygott az eladónőre Louis.

- Tessék.- nyújtotta kezünkbe a fagyit.

- Mennyi lesz??- kérdezte meg Louis.

- Áhh, a vendégeim vagytok.

- Na ne mond. Köszönjük.- mondta. Nagyon boldogan mentünk ki a fagyizóból és ugyan úgy kézen fogva sétáltunk hazáig. Mire haza értünk meg is ettük a fagyit. Amikor benyitottunk az ajtón, Liambe ütköztem bele.

- Ohh, bocsánat!- kiáltottam el magam.

- Semmi baj.- tartotta meg könyököm, mert különben ledőltem volna.

- Szép barna szemed van.- csúszott ki számon, mivel végig azt bámultam.

- Öhm...Köszönöm.- mondta és teljesen bele vörösödött.