6. Rész: Pakolás /első felvonásban/

- Értem. És mit kéne segítenem/tennem?
- Segíts Harrynek össze szedni a cuccokat!
- Okay!
- Nah, iszkiri!- csapott a fenekemre.
- Louis!- kiáltottam el magam.
- Tessék?! Régen engedted.- hivatkozott a múltra.
- Ühüm.- ironizáltam. Kisétáltunk a szobámból és körülnézve megkérdeztem.- Hol a padlás följáró?
- Zayn szobájából lehet felmenni.
- Hűű.
- Hát igen ez aztán hű.- nyitva volt a "Zayn Szoba" ajtaja így hát bementem. Kicsit rendetlenség volt, de csak az a megszokott rendetlenség, ami egy szobába tud lenni. A padlásról egyszer csak egy kissé kétségbe esett hang:
- Zayn, te vagy az??
- Nem, én Lulu vagyok!
- Jaj,gyere fel kérlek!!
- Okay!- felmásztam a lehajtható lépcsőfokokon és megláttam Harry-t, aki az egyik polcot tartja és a rajta lévő összes cuccot.
- Leszakadt a polc és... Oh segíts!- Oda rohantam mellé és lekapkodtam a polcon lévő holmikat.- Köszönöm szépen Louise.- simogatta meg a vállam, amitől kirázott a hideg.
- Louis ide, küldött segíteni!
- Jaj,de jó! Nem kell egyedül össze pakolnom.- vigyorgott rám.

- Hihi.- nevettem el magam a megjelenő gödröcskéin.- Mit is kell segítenem?- mosolyogtam rá.
- Hát, kellenek a: sátrak, a pokrócok, a hűtőláda vagy mi, akkor a hálózsákok is... És még sok más.
- Értem.- Harry oda sétált egy dobozhoz és elő kapott belőle 2 sátor alkatrész.
- Hány személyes sátrak?
- 3-3.
- Ühüm, szóval valakikkel egy sátorba kell aludjak!?
- Igen.-nézett rám boci szemeivel.- Öhm, a pokrócok és stb. lent vannak a gardróbban.
- Oké.- nagy nehezen lemásztunk a padlásról és lerohantunk az emeletről. A gardróbhoz  sétáltunk és keresgélni kezdtünk a pokrócokat.
- Egyet találtam.- nyúltam be a szerény és a fal közé.
- Ügyes vagy!- mosolygott rám. Kinyitotta a szekrényt és kivett belőle még egy pár darab pokrócot.- Szerintem ennyi pokróc elég lesz!
- Lehetséges.
- Akkor már csak az a hűtő izé kell amit Liam mondott.
- Ott van. -mutogattam, jó kedvűen.
- Akkor ezeket vihetjük a nappaliba.- megragadtuk a holmikat és kihordtuk egy kupacba.- Kell ég valami?
- Szerintem nem.- ültem le a kanapéra.
- Csajszii!- kiáltotta el magát Niall és hátizsákját, társította a holmi kupacunkkal.- Kivel alszol egy sátorba??
- Hát veled biztos nem.- nevettem.
- És velem?- vágtatott le a lépcsőn Liam.
- Talán.
- Azt tudjam meg!- röhögött a konyhából Louis.
- Veled alszok mamlasz!- mondtam neki.
- Még jó!!- forgatta szemeit.
- Vagy talán, Harryvel...!- húztam őt.
- Nem.- jelentette ki és oda sétált hozzám.
- Akkor, majd...Liammel és hozzábújok. Vagy talán, Niall mellett és megfogom a kezét...- már tiszta ideges volt, meg mindegy... Elnevette magát és annyit mondott.
- Óvszert ne adjak?!
- Fúúj, hagyjál már!- emeletem arcomhoz egy párnát, és úgy kacagtam.- Amúgy meg, ha kell van nálam!- a hangulat fokozódott. Niall is elkezdett röhögni, a teljesen vörös arcom látványától.- És ha le is feküdnék valamelyikükkel, nem egy sátorba, tenném.- Ezeket a dolgokat, tisztán szemtől szemben a többiek előtt mondtam. (Liam,Niall,Harry és Louis)
- Hát, még jó!- mondta Harry.- Fájna a hátam.
- Jesszusom!! Honnan veszed,hogy pont te lennél az?!
- Nem tudom.- vonta meg vállát.
- Engem ne zavarna.- mormogta Liam.
- Hűű inkább hagyjuk ezt a témát.- fogtam meg hasam a sok nevetéstől egy egy nagy levegőt vettem.- Őrültek.
- Azok!- mondta Niall.- Úgy alszol mellettem és fogod a kezem?!
- Hülye vagy?! Nem!!
- Ohh, egy próbálkozást meg ért.
- El megyek, össze szedem a cuccom.
- Nem egy hónapra megyünk csak 3 napra.- kiáltottam  utánam Louis, mivel én már rég a lépcsőn ballagtam.
- Oké!
- És tűsarkút ne pakolj!!
- Nekem olyan nincs.
- Nincs?
- Hát ja! Már vagy 5 éve gerincferdülésem van, ez miatt nem is lesz!
- Aham, tudtam!
- Jah persze!