- Nem értelek.- mondtam nem túl hangosan, miközben ő mellettem átöltözött. Vizes ruháit csak kihajította a sátor elé, letérdelt mellém és felém hajolt.
- Nem is kell, csak tud... Csodás lány vagy.
- Hahaha.- mondtam, s közben grimaszoltam.- nem.
- De igen. Gyönyörű vagy, és már rég óta tetszel nekem.- felelte és vadul tépni kezdte ajkaim.
- Harry.- morogtam, ajkai közt.
- Tessék?-húzta arrébb arcát.
- Ne.- odébb kúszott, mire én fölültem.- Szerintem az előbbi csók, csak véletlen csattant el.- suttogtam és felhúztam surranóm.
- N-n-nem. Ennek így kellett történnie.- szomorodott el Harry.
- Hazz...-de újra megcsókolt. Megint belebizseregtem és göndör hajrengetegébe biggyesztettem ujjaim. Ölébe vett, majd államat tartva folytatta. Másik keze közben pólóm alá csúszott, de elhúzódtam tőle, és megsimogattam arcát.
- Ne...Még ne.- suttogtam, és megigazítottam rajta kicsit meggyűrt pólóját.- Nekem... Ez lenne az első., és nem akarom sátorba.- jelentettem ki kerek perec.
- Ohhm, értem.
- Ha megbocsájtasz Harry.. - mondtam, majd kiléptem a sátorból, és a patakhoz igyekeztem. Mivel nem hallottam, hogy utánam jönne, ezért nyugodtabban sétáltam. Nem igazán néztem a lábam elé, így hát az én szerencsémre megbotlottam egy kőben és majdnem a földre estem, de valaki elkapott. Fel néztem rá, és tekintettem találkozott két csillogó zöld szempárral.
- Öhm.. köszönöm Harry. - motyogtam.
- Semmiség. És ne haragudj az előbbiért.. én csak..
- Ne foglalkozz vele. - kacsintottam. Utamat ketten folytattuk.Amint mentünk, gondolkoztam. Kettőnkről. Vajon működne ez köztünk? Számtalan kérdés merült még fel bennem, lassan oda értünk a többiekhez.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia Louise. - köszöntek sorjában. Nagy lassan erőt vettem magamon, és megszólaltam.
- A hercegnő, és Harry.. együtt van. Louis-nak leesett az álla, Harry-nek tátva maradt a szája.
- Louise, tényleg? - mosolygott Harry.
- Igen. Szeretlek Harry. - pirultam el.
- Szeretlek Louise. - ölelt át.
- Tessék? - szólalt meg Louis. A többieknek is tátott szájjal bámultak, nem hittem hogy ennyire... Durván hat rájuk. Louis-on látszott a nemsokára kitörő düh, pár percig türtőztette magát, majd ingerülten megszólalt:
- De miért? Louise te normális vagy??! 17 éves vagy.
- És?- idegesen járkálni kezdett a vízben, fel és alá, fel s alá. Harry keze vállamról derekamra csúszott, mire Louis immáron nagyon idegesen elüvöltötte magát:
- Most azonnal vedd le róla a kezed!- lépet ki a patakból és körülbelül 2 méter távolságra megállt tőlünk.- Ne nyúlj a Húgomhoz.
- Lou állj le.-suttogtam.
- Én ezt nem hiszem el!- fogta meg fejét.- Harry miért pont Lulu?! Komolyan, nem kéne! Ne szólj bele az életébe.
- Louis.-szóltam rá, de mintha falnak beszélnék.
- Nem akarom,hogy a közelében legyél, a helyedbe más most tartanám a távolságot!- mutogatott Harry felé, aki egy pici lépést tett tőlem odébb. Elengedett, majd Lou újra járkálni kezdett.- Nagyon nem kéne ez a kapcsolat. Rohadtul nem! Louise még túl fiatal,és te csak kikezdenél vele! És nagyon meggondolnám azt is milyen szavakat intézek hozzá. Ne akard,hogy a kezed a seggesben végezze!!- üvöltött Harryvel, aki remegő kezem nézett.
- Louis.-szólalt meg Niall aki egy nagyobb kövön ülve húzta meg magát, Liam és Zayn mellett.
- Te ebbe ne szólj bele!! Rohadtul nem azért költözött hozzánk Louise, hogy te játszhass vele és az érzéseivel. Úgy is csak dobnád őt valami lotyóért.
- Louis túl messzire mész.- mondta Hazza egy furcsa grimasszal társítva.
- Na ide figyelj! Ne vágjál semmiféle pofákat nekem, kurvára nem illik ide.- mondta miközben nagy lendülettel közeledett Harry felé. A fiúk felpattantak a kőről, és közelíteni kezdtek a srácok fel, nehogy elfajuljon. Már csak pár lépes választotta el Louis,hogy egy nagy pofont adjon Harry-nek,de én odaugrottam Hazzához és szorosan megöleltem. Pólójába temettem arcom, és teli torokból kiabálni kezdtem.
- Takarodj innen!!- Louis egyszer csak megtorpant és szemeit tágra nyitotta.
- Engedd el.- parancsolt rám.- Most.
- Nem! Nem vagy se az apám, se az anyám, hogy megszabd mit tegyek!!- mondtam, miközben még mindig erős szorítottam magamhoz Harry-t.
- De a bátyád vagyok! És jót akarok neked!
- Ha jót akarsz, nem szólsz bele! Állandóan az van ami neked jó! Mintha te lennél "Jézus Krisztus Szupersztár"!!
- Louise, én csak nem akarom,hogy csalódnod kelljen! Tudod,hogy Harry már hány nőt hagyott maga után?! Te is így akarod végezni? Az emberek nagy része lotyónak fog nevezni, amikor ne vagy az!
- Hát, én nem fogom ezt az egészet hallgatni.- feleltem, majd ingerülten hátat fordítottam és elszeleltem!
- Állj meg kisasszony!- kiabált Lou.- Állj meg!
- Mért kellett ez neked?-kérdezte meg Harry szomorúan. Louis magába roskadva rogyott a földre. Már elég távol voltam, és csak halk nyüszítést hallottam. Még mindig szaladtam, amikor vissza néztem és megláttam a földön zokogó Louis-t. Megszakadt a szívem,de rohantam tovább. Legszívesebben kimenekültem volna a világból, de aztán meghallottam egy méz édes, mégis vadul kiáltó hangot. Harry rohant utánam, s mikor utol ért, ölébe kapott és erősen magához ölelt.
- Louise. Én soha sem tennék olyat... Amilyeneket Lou mondott.
- Tudom.-suttogtam fülébe.
- Louise,szeretlek.-vett egy mély levegőt, s elgyengült, mikor megérezte hajam almás-fahéjas illatát.
- Én is.-mosolyogtam rá.- Gyere.- húztam magammal és 2 szaladtunk az erdő közepe felé.
- Hova megyünk Louise?
- Messzire!
- De miért??- nézett rám.
- Mert csak veled akarok lenni!! És nem akarom,hogy más beleszóljon.
- Várj!- egyszer csak megtorpant és magához húzott.
- Tessék?- bámultam smaragdosan csillogó szemébe.
- Louise...Csókolj meg!-megragadta vállam és teljesen közel rántott magához.
- Ha ezt szeretnéd.- rá mosolyogtam és szenvedélyesen csókolni kezdtem.Elszakadtunk egymástól, és futni kezdtem előre.
- Kapj el Styles. - kiabáltam vissza, a göndörkének. Felnevetett, majd üldözőbe vett. Amikor kezdett utolérni gyorsabbra vettem, de egyszer csak megragadt kezem és magához húzott. Sajnos olyan szerencsétlenül hőkölt meg,hogy egy pillanat alatt hanyatt vágódott. Esés közben rántott magával és mellkasára zuhantam. Megfogta a futástól kipirosodott arcom és megcsókolt.
- Styles elkapott.- jelentette ki, majd kuncogni kezdett.- Beszélned kéne Louissal.-suttogta fülembe.
- Harry, én nem akarom azt hallgatni, ahogy mindenféle hülyeséggel tömi a fejem. És,béküljön ki a helyzettel, hogy együtt vagyunk.
- Értem. De azért...
- Pszt.-vágtam szavába.
- Menjünk vissza.-nézett rám szépen, minek nem tudtam ellenállni. Megragadta kezem,majd ujjaink lassan össze fonódtak. Finom léptekkel vissza sétáltunk a táborhelyhez. Niall az egyik padnál ült, s vele szemben Zayn.
- Sziasztok.-mondtuk egyszerre Harryvel.
- Helló.-suttogták.
- Mi az fiúk?-kérdeztem meg és megsimogattam Niall hátát.
- Semmi.- felelte Zayn.- Niall depressziós görcsöt kapott.-folytatta nevetve.
- Ez nem igaz. Csak nem szeretem,ha Louis kiabál, és mérges...Mivel annak sosincs jó vége, még meg is ijeszt.-mondta Niall és arcát, tenyerébe temette.
- Niall, nincs baj...Louis miattam akadt ki.-mondta Harry,elengedte a kezem és leült Nialler mellé.
- Liam, hol van?!- kérdeztem meg,miközben buzgón keresgéltem szememmel.
- Nyugtatgatja az ideg össze roppanásos Louist!-vettem egy mély levegőt,majd a sátorhoz sétáltam. Leguggoltam, majd bemásztam, Liam és Lou mellé. Louis egy kis gombóccá gubódzódva, a sírástól remegve ücsörgött és Liam bőszen vigasztalta.
- Liam...Magunkra hagynál egy picit?- Li csak bólogatott egy párat,majd felszívódott.- Louis...Én sajnálom,de nincs igazad.
- Louise, te nem tudod...Az az nem láttad még Harry másik oldalát. Csak egy futó kaland leszel neki. 1-2 hónapig jó kis játékszer leszel neki aztán, sírva rohansz majd hozzám...Mert dobott. De akkor komolyan megbánja...Húú azt is, hogy világra jött.
- Lou,maradjál már, annyira negatív vagy. Most mi van akkor,ha bejön Harry és én is neki? Akkor nem próbálhatjuk meg együtt?!
- De, Louise ezt nem érted meg!! Rohadtul koppanni fogsz,mikor dob majd.
- Nem érdekel a fölösleges, hisztériád. Sokkal jobb lett volna,ha nem költöztetsz magatokhoz.
- Lehet,de most inkább menj ki.-jelentett ki egyhangúan, mire egy váll rángatással válaszolva kimásztam a sátorból. A srácok még mindig ugyan annál a padnál ültek ezért,oda sétáltam megragadtam Hazza kezét és húzni kezdtem a sátrunkhoz. Csönd volt, a fiúk csak értelmetlenül bámultak, mire mi bemásztunk. Harry leült a takarójára és én ölébe dőltem.
- Én ezt nem bírom ki ép,idegekkel.-mondtam és megfogtam enyhén sajgó fejem.
- Louise...Minden jóra fog fordulni.
- És,ha nem?! És,ha örökké utálni,fog ez miatt?
- Olyan nincs, hiszen te vagy az egy szem testvére.
- Kaphat a hercegnő egy csókot?-néztem rá boci szemmel Harryre, mire ő felhúzott szemmagasságba.
- Természetesen.- száját enyémhez tolta, s ajkain szétválaszthatatlanul össze forrtak.
Egy furcsa kis dallamra,fejeződött be a csók. Éppen telefonom csörgött, s méghozzá anyu hívott. Húúh,hogy fogom ezt elmondani....Ezt az egészet. Szép lassan felvettem a telefon, majd bele köszöntem.
**- Szia anya.-próbáltam pár boldogabb hangot kipréselni torkomon.
- Szia szívem! Hogy vagy?- nevetett a telefonba.
- Fogjuk rá jól. És te?
- Meg vagyok. Éppen a kozmetikusnál várok, gondoltam...
- Aha.-hangzott az egyhangú közbe vágás.
- Mi az szívem?! Baj van?- hangjából észre vehető volt a féltés és az aggódás.
- Hát...Emlékszel mikor a kocsiba beszélgettünk?!
- Persze, a fiúkról volt szó...
- Igen, és szóba jött, mi lenne, ha össze jönnék valamelyik fiúval.
- Szívem, ez most egy célzás?!
- Hát...
- Melyik az?!
- Harry.-mondtam kicsit félve a választól.
- Nekem, nincs ellenvetésem a kapcsolattal. De Louisnak,biztos nagyon fájni fog...Hiszen Harry a legjobb barátja.
- Tudom.-immár fellélegezve suttogtam.
- Kincsem én. Húú, megpróbáltátok megbeszélni.
- Igen,de tudod milyen makacs és önfejű...Most a sátorba törölgeti a könnyeit.
- Jóó Kicsim oldjátok meg ügyesen, hisz nagyon szeretitek egymást. Nekem le kell tennem,de kérlek szépen ne veszekedjetek! Szeretlek! Szia.- és gyorsan letette a telefont. Még csak azt sem tudtam kiköpni számon, hogy Pápá.**
- Mit mondott?- kérdezte meg Harry, tágra nyílt szemekkel.
- Azt,hogy ne veszekedjünk Louval. Mivel mi mindig is ott vagyunk egymásnak.
- Gondolom...Ugyan olyan összetartó testvérpár vagytok, mint Gemma és Én.- vigyorgott.
- Lehetséges...-feleltem és magamhoz öleltem Harry-t...
- Kapj el Styles. - kiabáltam vissza, a göndörkének. Felnevetett, majd üldözőbe vett. Amikor kezdett utolérni gyorsabbra vettem, de egyszer csak megragadt kezem és magához húzott. Sajnos olyan szerencsétlenül hőkölt meg,hogy egy pillanat alatt hanyatt vágódott. Esés közben rántott magával és mellkasára zuhantam. Megfogta a futástól kipirosodott arcom és megcsókolt.
- Styles elkapott.- jelentette ki, majd kuncogni kezdett.- Beszélned kéne Louissal.-suttogta fülembe.
- Harry, én nem akarom azt hallgatni, ahogy mindenféle hülyeséggel tömi a fejem. És,béküljön ki a helyzettel, hogy együtt vagyunk.
- Értem. De azért...
- Pszt.-vágtam szavába.
- Menjünk vissza.-nézett rám szépen, minek nem tudtam ellenállni. Megragadta kezem,majd ujjaink lassan össze fonódtak. Finom léptekkel vissza sétáltunk a táborhelyhez. Niall az egyik padnál ült, s vele szemben Zayn.
- Sziasztok.-mondtuk egyszerre Harryvel.
- Helló.-suttogták.
- Mi az fiúk?-kérdeztem meg és megsimogattam Niall hátát.
- Semmi.- felelte Zayn.- Niall depressziós görcsöt kapott.-folytatta nevetve.
- Ez nem igaz. Csak nem szeretem,ha Louis kiabál, és mérges...Mivel annak sosincs jó vége, még meg is ijeszt.-mondta Niall és arcát, tenyerébe temette.
- Niall, nincs baj...Louis miattam akadt ki.-mondta Harry,elengedte a kezem és leült Nialler mellé.
- Liam, hol van?!- kérdeztem meg,miközben buzgón keresgéltem szememmel.
- Nyugtatgatja az ideg össze roppanásos Louist!-vettem egy mély levegőt,majd a sátorhoz sétáltam. Leguggoltam, majd bemásztam, Liam és Lou mellé. Louis egy kis gombóccá gubódzódva, a sírástól remegve ücsörgött és Liam bőszen vigasztalta.
- Liam...Magunkra hagynál egy picit?- Li csak bólogatott egy párat,majd felszívódott.- Louis...Én sajnálom,de nincs igazad.
- Louise, te nem tudod...Az az nem láttad még Harry másik oldalát. Csak egy futó kaland leszel neki. 1-2 hónapig jó kis játékszer leszel neki aztán, sírva rohansz majd hozzám...Mert dobott. De akkor komolyan megbánja...Húú azt is, hogy világra jött.
- Lou,maradjál már, annyira negatív vagy. Most mi van akkor,ha bejön Harry és én is neki? Akkor nem próbálhatjuk meg együtt?!
- De, Louise ezt nem érted meg!! Rohadtul koppanni fogsz,mikor dob majd.
- Nem érdekel a fölösleges, hisztériád. Sokkal jobb lett volna,ha nem költöztetsz magatokhoz.
- Lehet,de most inkább menj ki.-jelentett ki egyhangúan, mire egy váll rángatással válaszolva kimásztam a sátorból. A srácok még mindig ugyan annál a padnál ültek ezért,oda sétáltam megragadtam Hazza kezét és húzni kezdtem a sátrunkhoz. Csönd volt, a fiúk csak értelmetlenül bámultak, mire mi bemásztunk. Harry leült a takarójára és én ölébe dőltem.
- Én ezt nem bírom ki ép,idegekkel.-mondtam és megfogtam enyhén sajgó fejem.
- Louise...Minden jóra fog fordulni.
- És,ha nem?! És,ha örökké utálni,fog ez miatt?
- Olyan nincs, hiszen te vagy az egy szem testvére.
- Kaphat a hercegnő egy csókot?-néztem rá boci szemmel Harryre, mire ő felhúzott szemmagasságba.
- Természetesen.- száját enyémhez tolta, s ajkain szétválaszthatatlanul össze forrtak.
Egy furcsa kis dallamra,fejeződött be a csók. Éppen telefonom csörgött, s méghozzá anyu hívott. Húúh,hogy fogom ezt elmondani....Ezt az egészet. Szép lassan felvettem a telefon, majd bele köszöntem.
**- Szia anya.-próbáltam pár boldogabb hangot kipréselni torkomon.
- Szia szívem! Hogy vagy?- nevetett a telefonba.
- Fogjuk rá jól. És te?
- Meg vagyok. Éppen a kozmetikusnál várok, gondoltam...
- Aha.-hangzott az egyhangú közbe vágás.
- Mi az szívem?! Baj van?- hangjából észre vehető volt a féltés és az aggódás.
- Hát...Emlékszel mikor a kocsiba beszélgettünk?!
- Persze, a fiúkról volt szó...
- Igen, és szóba jött, mi lenne, ha össze jönnék valamelyik fiúval.
- Szívem, ez most egy célzás?!
- Hát...
- Melyik az?!
- Harry.-mondtam kicsit félve a választól.
- Nekem, nincs ellenvetésem a kapcsolattal. De Louisnak,biztos nagyon fájni fog...Hiszen Harry a legjobb barátja.
- Tudom.-immár fellélegezve suttogtam.
- Kincsem én. Húú, megpróbáltátok megbeszélni.
- Igen,de tudod milyen makacs és önfejű...Most a sátorba törölgeti a könnyeit.
- Jóó Kicsim oldjátok meg ügyesen, hisz nagyon szeretitek egymást. Nekem le kell tennem,de kérlek szépen ne veszekedjetek! Szeretlek! Szia.- és gyorsan letette a telefont. Még csak azt sem tudtam kiköpni számon, hogy Pápá.**
- Mit mondott?- kérdezte meg Harry, tágra nyílt szemekkel.
- Azt,hogy ne veszekedjünk Louval. Mivel mi mindig is ott vagyunk egymásnak.
- Gondolom...Ugyan olyan összetartó testvérpár vagytok, mint Gemma és Én.- vigyorgott.
- Lehetséges...-feleltem és magamhoz öleltem Harry-t...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése