13. Rész: Máris otthon

Hát ez lenne a 13.rész. Sajnálom,hogy ennyi ideig tartott,de alig jöttek a gondolatok. De végre kész van. Ez a rész röviden a haza utazás kezdetéről, azt útról és az otthonlét kezdetleges kb. 30 percéről szól. Remélem tetszeni fog. Mindenféleképpen véleményeket várok kommentbe. (a kinézetről,a történetről, stb.)
Feliratkozókat várok!!<3
Jó olvasást! Puszi!<3 xox 

*Louise szemszöge*

Csak feküdtem a takaróm közepén, az oldalamon szorosan Harryvel. Csak néztem, az árnyékolástól sötétzölddé vált szemét. Halkan, szuszogva vette a levegőt,majd fölé hajoltam, és gyengéden megcsókoltam. Fordított helyzetünkön, így én voltam alul, majd visszacsókolt. Miután eltávolodott tőlem, egy perverz vigyor jelent meg arcán, ami láttán, én is elmosolyodtam. Egyszer csak Zayn mászott be a sátorba és kuncogva, megkérdezte:
- Mhhkk. Ti meg mit csináltok?- Harry zavarba jött és lemászott rólam.
- S-semmit.- nevette el magát Hazz, és magához szorított.
- Csak megszeretném, kérdezni hogy nem megyünk haza. A srácok már unják magukat.
- Felőlem mehetünk,de akkor kezdjünk is össze cuccolni.- válaszoltam orrom alatt dünnyögve.
- Oké.-vonta meg egyszerűen vállát Hazz és egy táskába elkezdte berámolni cuccát. Nekem szépen rendezetten táskámba voltak cuccaim,szóval nem kellett különösebben pakolászni. Zayn is megkereste telefonját, majd összehajtottam az ágyneműket.
- A többiek?- kérdeztem és térdemet szorosan magamhoz húztam.
- Kilakoltatják Lou a sátorból.-nevetett Zayn.
- Hát oké.-mosolyogtam én is, majd elkérte hátizsákunk (Harry+én) és kivitte az autóhoz.
- Hogy jött nekik ez a hirtelen haza menetel?-kérdezte Harry miközben, arcát hajamba tolta.
- Nem tudom.- bámultam ki fejemből,aztán felálltam.- Szedjük szét a sátrat.
- Rendben Cica.-nevetett Harry.
- Ez mi volt?-bámultam rá tágra nyílt szemekkel.
- S-semmi...-dadogott teljesen elvörösödött arccal. kimásztunk a sátorból, majd lassacskán szétkaptuk az egészet. A részeket csak bedobáltuk a csomagtartóba, aztán észre vettük,hogy Niall és Liam is végzett a pakolással. Louis gyorsan elviharzott mellettünk és egy furcsa,gonosz pillantást vetett rám és a belém karoló Harrybe. Komolyan az a tipikus megöllek nézés. De hát, csak neki vannak kifogásai.
- Induljunk.- sürgetett Niall, aki éppen egy csokit majszolt.
- Rendben.- válaszolta suttogva Hazza.- Mivel Lou a hátsó ülésen foglalt helyet,ezért én az anyós ülésre ültem. A 4 srác megpróbálta össze passzírozni magát, ami kisebb-nagyobb sikerrel végbe ment. Hátranéztem, majd megakadt az ablakon kibámuló Louis-on a szemem. Elszomorodtam a látványon, de aztán arra eszméltem föl,hogy rázkódik az autó és megyünk.A fiúk nagyokat sóhajtozva unatkoztak, és töprengeni kezdtem mivel dobhatnám fel az utat. Majd beugrott, halkan suttogva belekezdtem:
- So your friend's been telling me, You've been sleeping with my sweater.- a skacok vették az adást és átvették.
- And that you can't stop missing me,bet my friend's been telling you,I'm not doing much better 'Cause I'm missing half of me.- énekelte hangosan kitörő hangjával Liam.
- And being here without youIs like I'm waking up to, only half a blue sky, kinda there - but not quite, I'm walking 'round with just one shoe, I'm half a heart without you, I'm half a man at best, with half an arrow in my chest, I miss everything we do, I'm half a heart without you.- zengett Zayntől az autó. Egy kis ideig csönd lett, majd hallatszott Lou, szomorúságból kikászálódó rohadt jó hangja:
- Forget all we said that night, No, it doesn't even matter 'Cause we both got split in two.- a srácok végig énekelték a dalt, és újra síri csönd lett. Tipikus kisgyerek módjára néztem ki az ablakon. Egyszer csak elkiáltottam magam:
- Ott egy boci!!! És még egy!!
- Hűű,de tényleg!- nevetett Zayn.
- Együk meg őket.-simogatta korgó hasát Niall.
- Te megint enni akarsz?- bámult Liam, Niall-re.
- I...Nem.- tagadta a valóságot.
- Majd csinálok otthon valami kaját.- mosolyogtam. Harry egy finom mozdulattal, a sebváltóról kezét combomra helyezte. Louis észre vette ezt az egészet, és arcát Zayn vállához döntötte. Átéreztem,hogy mennyire fájhat neki, ezért megfogtam Harry kezét és egy ideig tartottam. Utána vissza kapta a váltóhoz.
 Újra Louis-ra néztem és elmosolyodott, most már biztos voltam,nem olyan mérges rám, mint az előbb. Síri csönd lett.Senki se,szólt egy szót se, és ez egy kicsit furcsa volt. Lassan elértük a város széléhez, és végighajtottunk a forgalmas utcákon.

*Harry szemszöge*

Louise halkan ült mellettem, néha vett egy mély levegőt, majd hátra pillantott az unatkozó srácokra. Annyira boldog vagyok. Komolyan teljesen olyan,mintha rohangálnék egy szép mezőn. Nagyon kedves lány... Behajtottunk az utcánkba,majd leparkoltam a ház előtt. Mindannyian kiszálltunk a kocsiból, és meg egyeztünk, majd később kipakoljuk a kocsit. Liam kinyitotta a bejárati ajtót, majd megragadtam Louise kezét és felhúztam őt egészen a szobámig. Lassan csoszogott utánam, és berántottam őt az ajtón. Amint belépet a szobába, rögtön kitört belőle a röhögés:
- Milyen kisfiús szobád van.

 

- Haha. Miért a tiéd is gyerekes.- mormogtam.

- De én még gyerek vagyok. Te pedig maholnap 20.

- Igazad van és ezen mihamarabb változtatni kell.- tereltem a témát, és leültem az ágyam szélére. Louise ölembe pattant,majd a távirányítóért nyúlt. Adott egy puszit, és megnyomta valamelyik gombot. Rögtön kapcsolgatni kezdett és egy TLC nem csatornán állt meg.

- Ugye nincs ellenedre ha.- és bemászott a takaróm alá.

- Nincs.- nevettem.-Hogy is lenne.- Csatlakoztam hozzá, majd bele merültünk egy esküvőkről szóló műsorba. Egyszer csak (még a műsor közepénél) Louise megszólalt.

- Én nem akarok,ilyen idegbeteg menyasszony lenni.- döntötte arcát vállamra.

- Sosem leszel ilyen.- mosolyogtam rá.

- Ígéred?- gyurmázta össze arcom.

- Ígérem.-mikor ez a pozitívum elhagyta szám,megcsókolt. Elváltak ajkaink és gyönyörű szemeibe néztem. Csak bámultam és bámultam mikor zavarba jött és megkérdezte tőlem:

- Harry, talán valami baj van?- kezdett játszani egy szemebe lógó göndör fürttel.

- Nincs.-feleltem és egy párnába temettem arcom.

- Akkor?-bújt hozzám és arca enyémhez simult.

- Gyönyörű vagy.- arcom nyakába temettem, majd fülembe suttogta:

- Szeretlek Hazz.- szívem erőseket dobbant. (Viszont szeret... Lassan 1 éve erre várok.) a gondolatok ezrével cikáztak át elmémen, de egy egyszerű gondolattal nyugtáztam mondatát.

- Én is téged, de százszor jobban,Louise.- és megcsókoltam.