14. Rész: Ebédidő

- Én is téged, de százszor jobban Louise.- válaszolt és utána megcsókolt. Csókunk hosszú időkre elhúzódott, majd szétváltak ajkaink. Arcát fülemhez tolta és suttogni kezdett:
- Remélem ma velem alszol.- csak bólintottam és felültem. Vigyorogva néztem Harryre, majd ő egy jól irányzott mozdulattal vissza húzott magához. Jobb lábára ültetem és nagyot sóhajtva megszólaltam.
- Együnk valamit.- vágtam hozzá fancsali arcot.
- Együnk.-válaszolta suttogva. Megragadtam kezét,majd kirántottam az ágyból. Kinyitottam a szoba ajtót,majd kilökdöstem rajta a fáradt Harry-t. Lassan ledöcögtünk a lépcsőn és besétáltunk a konyhába. A pulthoz álltam, és Harry néztem,ahogy leül az egyik székre.
- Öhm...De mit együnk?- kérdezte meg tőle,miközben a hűtőhöz sétáltam.
- Ha jól tudom, van valami bepácolt csirke.- mosolygott. Bele néztem, és a legalsó polcon megpillantottam a csirke melleket.
- Jó,de mi legyen,hozzá. Tudod...Köret?!-vigyorogtam rá.
- Krumpli.- vonta meg vállát.
- De az olyan száraz.-nevettem el magam.- Akkor már legyen krumplipüré.
- Legyen.-kuncogott Hazza.
- Öhmm,Harry.- flangáltam oda mellé és kezébe nyomtam egy zöldség hámozót.- Pucolj krumplit szép szemű.
- Igenis.- Megpucolt nem is tudom,hány darabot, majd egy fazékba rakta és színültig töltötte vízzel. Én eközben néztem őt, majd kicsit dühösen megszólalt:- És te, mégis mit csinálsz?!
- Semmit.
- Hát pont ez az.- magához húzott és vizes kezével szórakozni kezdett hajammal.- Így nem leszünk jóba.- mondta ironikusan.
- Édeees.-öleltem át és nyakára döntöttem kobakom. Felmerült bennem agy kérdés és nem tudtam, nem megemlíteni:- Harry. Te 10-es skálán, mennyire vagy belém szerelmes?- Gondolkozás nélkül rá vágta:
- 101.- válaszától elvörösödött az arcom,majd arcát fülemhez tolta.- Ilyenkor olyan szép vagy.-suttogta.
- Hazudsz.- mondtam vigyorogva.
- Esküszöm.-megpuszilta orrom hegyét, majd elengedett és lejjebb zárta a forrásban lévő víz alatt a gázt.
- Hol van serpenyő?- kérdeztem nevetve.
- Második szerkény, alsó polc.- szólt a válasz.
- Köszi...

35 per elteltével*

...Óriási felfordulást csináltunk a konyhába,Harry véletlenül oda égette a krumplit. Bár én sem voltam ügyesebb a hússal, de azt még lehetett korrigálni. Megterítettem magunknak,majd kiskoromban megszerzett tudásaim alapján tálaltam a kései ebédet. Helyet foglalatunk az asztalnál és neki láttunk.
- Finom a krumplipüréd.- nevettem és Harry nagy mosollyal az arcán válaszolt:
- Én csináltam.- Ekkor hangos dörömbölést és ajtó csapódást hallottunk és Niall rohant le a lépcsőn.
- Éreztem a finom illatokat. Hol a tányérom?- keresgélte a az asztalon.
- A szekrénybe.- válaszoltam kérdésére.
- De hát, basszus!- oda sétált a szerkényhez és kivett belőle egy tányért...Egy kiskacsás tányért.
- Niall, mozgasd meg a segged és ügess vissza a lépcsőn! Éppen ebédleni szeretnénk...Kettesben.-morgott Hazza.
- Hát jó, ha nem vagytok kíváncsiak az én felsőbb rendű társaságomra, akkor én most fel megyek.-tette a sértődöttet.
- Jó.-húzta fel szemöldökét Hazz.
- Rendben.-dobbantott.(Niall)
- Jó.-bámult monoton arccal.(Harry)
- Oké..
- Nem mennél már el.-vettettem idegileg lefárasztott tekintetem Nialler-re.
- Hát jó.- és elindult a lépcső felé, de aztán alig telt bele pár perc vissza rohant a konyhába. Megragadta a gázon lévő fazekat és egy kanalat mellé, majd idegesen kiviharzott a konyhából. Pár percig csönd volt,majd hangos röhögés tört ki mind kettőnkből. Könnyeztem a nevetéstől,és elkiáltottam magam:
- Nialler, te mosogatsz!!- válasz nem jött. Harry és én össze néztünk, majd az evőeszközök gondos letétele után, vissza kászálódtunk az emeletre.