12. Rész: Visszaemlékezés /Louis/

Hát igen, ez lenne a 12. Rész. Tudom rövid, de csak ekkorára szántam. Mielőtt elolvasnátok, szólok ez csak egy vissza emlékezés Louis feléről, szóval ezek, a múltban törtnétek meg velük. Remélem tetszeni fog!:D

Komiba véleményeket kérek!

Jó olvasást! Puszi!!xox 

***

A játszótéren futkostunk, pontosabban fociztunk barátaimmal. Néhányan estek-keltek, valaki mint például én...Még a játékot is komolyan vettem. Egyszer csak dudálást hallottunk, és mindenki a játszótér északi oldala felé tekintett. Anyu parkolt le és bőszen inteni kezdett nekem. A srácok kiröhögtek én pedig oda sétáltam az autóhoz. Leengedte az ablakot és nem túl hangosan magyarázni kezdett:

- Szívem vigyáznál a húgodra?? El kell menjek bevásárolni, a vacsorához.

- Persze.-válaszoltam megkönnyebbülve, már attól féltem kikapok.

 - Köszönöm Drágám!!- Louise, gyorsan kipattant a kocsiból és maghoz szorított.- Öt órára érjetek haza! Kell segítenetek.

- Rendben.- válaszoltam és elhajtott mellettem. Pici tenyerével megragadta kezem és aprókat ugrálva megkérdezte:

- Lou, mit fogunk csinálni??- sziszegett csúnyácska, ferde fogai között.

- Focizunk.-mosolyogtam a soványka kislányra. Mikor vissza értünk a füves, focikapukkal ellátott területhez. Elengedtem húgom aprócska kezét és leültettem a kapu mellé.

- Szeretnél te is játszani?-kérdezte meg egyik barátom tőle. Aprókat bólogatott, és felsétált a műfűre.- Akkor állj be valamelyik csapatba.-folytatta ugyan az a fiú. Ő oda sétált mellém és megfogta a kezem. Majd dadogva motyogni kezdett:

- Én L-l-louissal leszek.- Lassan össze álltak a csapatok, és elkezdtünk passzolgatni. Louise a futástól kipirosodva állt a pálya szélén,mikor oda rúgták neki a labdát. Szaladni kezdett vele a kapu felé, de egyszer csak megbotlott és hasra esett. Egy pillanat alatt, bőgni és ordítani kezdett.Oda rohantam hozzá, magamhoz öleltem.

- Lulu, nagyon fáj?

- I-i-ihgen!- zokogott mellkasomra döntött fejjel. Kezét fájlalta, és én bőszen simogatni kezdet.

- De bedagadt a csuklója.-állt körénk, körülbelül mindenki.

- Lehet elvan törve.- mondtam.
- Eltörve?- sírt tovább a 8 éves kislány.- Lou, csinálj valamit!- nézett rám,de én teljesen lefagytam. Pár percig ide-oda járkáltam, aztán ölembe kaptam, az aprócska testét.
- Hova, megyünk?- kapkodta a levegőt.
- Az ügyeletre.
- Már mentek is.-kérdezték meg tőlem a srácok.
- Nah hagyjatok békén.-válaszoltam idegesen, és elsétáltunk. Kb. 30 perc alatt oda értünk az ügyeletre. Bevittem az épületbe, és leültettem a egy székre. Keze, még 2× nagyobbra dagadt, és arra jött egy nővér.
Megkérdezte, hogy mit keresünk, mi mégis ott, mire én vélve válaszoltam. Elkérte anyu telefonszámát, és elsétált a nővérpulthoz. Kb, 10 perc múlva megjelent anyu, és dühösen rám nézett.
- Arra kértelek vigyázz a húgodra.
- Sajnálom...-Ez után, begipszelték Louise kezét, és meg kellett várni amíg több mint 5 hét alatt össze forr a félrecsúszott csont...

 ...Mindenki bent ült a nappaliba, mikor én is besétáltam. Kikapcsoltam a tv-t,hogy rám figyeljenek, és egy mély levegőt vettem. Anyu és apu értelmetlenül nézett rám, de mielőtt megkérdezték volna mi a baj válaszoltam:
- Szeretnék jelentkezni az x-factorba.
- Mi?- meresztették rám kicsit, furcsa tekintetüket.
- Kérlek, hagy jelentkezzek! Bizonyítani akarok!- kérleltem őket. Louise tudott az egészről, de nem gondoltam komolyan. Csak bólogatott,hogy nem tegyem, mire apu megszólalt.
- Még eldöntjük.
- Hűű köszönöm.- feleltem, és Louise idegesen kifutott a hátsókertbe.
- Ennek meg mi a baja?- kérdezte anyu, és utána mentem. Louise éppen a fa alatt ücsörgött, és pityergett szomorúan.
- Lou, mi a baj?- sétáltam oda, és simogattam meg vállát.
- Azt, hogy tudom, hogy milyen hosszú lesz ez az egész...Mert hülye nem vagyok. Nem akarom,hogy elmenj. Mi lesz,ha nem sikerül, ha nem tetszik senkinek, ha nem fogadnak el?
- De én itt leszek neked. Nem örökre megyek el... Csak pár hónapról van szó, és úgy is meglátogatnálak.
- Nem akarom.- felelte durcásan, és felsétált a szobájába...
...Másnap apu és anyu boldogan sétált oda hozzám, és belegyeztek ebbe az egészbe. Mély levegőt vettem, de nem volt erőm...lelkierőm Louise-val beszélni. Egyszerűen,halasztottam a témát, egészen addig amíg, mentünk a válogatóra. De akkor is rossz embernek éreztem magam. Még most is.

***

Csak szomorúan feküdtem a sátorba, nem értem miért kellett veszekednem velük. Igaza volt, nekem ebbe nincs beleszólásom. Ha Harryvel boldog, akkor legyen. Úgy is fog fájni neki ez az egész egyszer...Valamikor. Mivel tökéletes kapcsolat nincs, és ez biztos nem lesz az. A húgom, és mellette kell lennem.